Gerbeaud. És, nekik majdnem sikerült. Valódi kávéházi hangulatot teremteniük. A hangsúly a sikerültön van. Budapest patinás kávéházai közül a legutolsóban fagyiztam múltkoriban.
A Lady Cherry kehely pont olyan, mint amilyennek az ember (csokifüggő) lánya megálmodja: gyümölcsfagyik, csokispiskóta szeleten, nyakonöntve ribizli- és meggybefőttel, eltemetve tejszínhab alá és megkoronázva étcsoki-reszelékkel. Az íze, mint ahogyan kinéz: fenséges. A Gerbeaud-kehely szintén kívánatos.
A terasz remek helyen van: a Vörösmarty térre, Vörösmarty Mihály szobrára és a Váci utcára látunk rá, nyüzsgés, mindössze a tér jobb oldalán lévő épületförmedvényt kéne eltüntetni, egyszerűen gusztustalan. A székek arany hímzése hírdeti: 150 év. Ami azért százötven év.
És most a negatívumok, mert azért akadt ilyen is: szóval értem én, hogy a sör kelendő, nade most kocsma, vagy kávéház? És az sem szeretem, ha megmondják nekem, hogy én 15% borravalót akarok adni. Először is, 10% a szokás, másodszor, a borravaló a kiszolgálásnak szól, nem a cégérnek, divatnak és a közönségnek. Végül, ami a leginkább megbotránkoztatott: a Gerbaud-ban azért illene a pincéreknek angolul beszélniük. Legalább angolul.
Stílus: ****
Ízek: *****
Kiszolgálás: **
Árfekvés: csillagos ég
Honlap: Gerbeaud
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése