2010. március 22., hétfő

...de igény, a' vóna rá!

Örökké panaszkodok, hogy Budapesten alig találni normális (értsd, igazi) kávéházat. Bennem van a hiba, miért nem elégszek meg a papírpoharakkal vagy csócsált szélű egyenbögrékel.

De azért akadnak kivételek. Akik ismernek, tudják, hogy szecesszió- (ez valószínűleg bécsi csökevény, mint a balett vagy Strauss) és art deco mániás vagyok, tehát duplán gyönyör volt kipróbálni a Párisi Nagy Áruházban nyílt Alexandra könyvesbolt (ez volt a reklám) kávézóját. Már maga a tudat, hogy könyvek és borok, egy remekül felújított 1900as évek eleji épület és kávé - én mondom, ez már maga a luxus, pláne székes fővárosunkban. Az épület kellően 21. századi lett, megtartva az art deco jegyeket. Különösen igaz ez a kávézónak helyet adó Lotz teremre. Freskók, hatalmas tükrök, banánfák (ha minden igaz), egyforma poharak és evőeszközök, lágy jazz. A pincér nyelvtani tudása kiterjed a magázódásra is (maga a luxus, én mondom), udvarias. A Latte macchiato-nál is megvan mind a három réteg, manapság már erre sincs garancia mindenhol. Mi több, megfizethető áron adják mindezt!

Stílus: *****
Kiszolgálás: ****
Ízek: ****
Árfekvés: baráti

Kiegészítés: Húgom egy ismerősével akarta teszteltetni a helyet, és sorbanállás folyt a következő szabad asztalért! Szombat délután! Noha a környéken van pár más kávézó is. Ahhoz képest, hogy párszor le lettem hurrogva, hogy Bp igenis tiszta, rendezett, az épületek állaga megfelelő, és nekünk nincs szükségünk sznob kávézókra. És lám, igény, a' vóna rá...

2010. március 3., szerda

Miért szikével, miért nem bicskával, vagy ütvefúróval?


Most mentegetőzni fogok, nem olvasok blikket. Ismerősök hívták fel a cikkre a figyelmemet.

A lényeg a cikk vége felé található, de biztos, ami tuti, be is másolom:

Nem injekciós tűt szúrt belé, hanem szikével lyukat vágott a gumi száján, hogy az altató nagyobb mennyiségben folyjon az infúzióba.

Nem értem, hogy miért akar valaki fordítani, hogy ha a szakszavakat nem ismeri. Fordítottam már sok mindent, ha nem értettem hozzá, akkor kézbe vettem a szótárt, vagy nem vállaltam el. De itt csak gondolkozni kéne. Amint a képen is látszik, az infúziós üveg alatt van egy henger alakú micsodácska, ahol megfigyelhetjük, milyen ütemben csöpög a lé. Ez a henger fölfelé egy csőben folytatódik, aminek viszonylag nagy az átmérője. Ez a cső hegyesen végződik, ezt kell belevágni az üveget lezáró gumidugóba.

Egyébként meg justfuckinggoogleit.com .