A lustaság fél egészség

Ma lusta vagyok írni, úgyhogy egy videót rakok csak be. Ez az egyik kedvencem, természettudományos - orvosi témában:

Egyetem 2

Hülye kérdésre hülye válasz...
Prof: Milyen marha ez, és honnét tudjuk?
(Megfejtés: Brown Swiss, fajtajegyek, úgy mint szürkésbarna szőr, stb)
Válasz: Tehén, és a tőgyéről.

***

Jég dupla whiskey-vel...
Prof: Keverék! Kevertet a kocsmában kapni!
(Ez olyan szép, hogy álljon itt eredetiben is: Mischling! G'mischtes gibt's beim Heurigen!)

***

De milyen igaz!
"A guess is not a diagnosis"

***

Fontossági sorrend
Prof: Mit gondolnak, a húgyúti megbetegedések fontos szerepet játszanak a sertéseknél?
Kórus: Nem.
Prof: Így van. Na de a tantervben benne van, úgyhogy venni fogjuk.

***

Szerepjáték
Prof: Ön mit tenne, kolléga, ha egy kis bélféreg lenne?

Varrás 2

Az alábbi történet meglehetősen régi. Dr C. mesélte, még az ő megboldogult gyakornok-csikó korából való:

Dr. F.-nél volt gyakornok, aki egészségügyi bántalmak okán nem igazán emelhetett. Nehezet pláne nem. Gyakorta előfordult velük - tehén császározásakor -, hogy Dr. F még segítséggel sem tudta kiemelni a borjút. Rövid fejvakarás után (képletesen persze, be voltak mosakodva) jött a tuti megoldás:
- Na ezt megbaszhatjuk. Há' mindegy, összevarrjuk, átfordítjuk, másik oldalról kivesszük.
És lőn. Csak szegény egyszeri parasztember nézett bután, hogy kétoldalt varrva van a tehén.

Persze, ilyen azért történhetett meg, mert a tehén hashártyája roppant ellenálló, és mert a borjú viszonylag sok időt kibír a szülőútba szorulva.

Bécs Győrben

Bevallom őszintén, a kávéházak azok, amiket a legjobban szeretek Bécsben. Nem, nem azt, hogy egy beülős vagy kiülős helyen, valaki odahozza a kávét (kapucsínót, mélange-ot, Franciskanert, stb). A hangulatot. Az udvariasságot, az eleganciát, a tradíciót, hogy másfélszáz, kétszáz év támasztja a falakat. Hogy megáll az idő, nem pedig rohan, ahogy az a gyorséttermekben megszokott. Itthon ritka az olyan kávézó, amelyik ezt az illúziót lopja a falai közé vagy a teraszára.

A győri Café Mozart egyike ezen kevés helyeknek. A sétálóutca egyik frekventált helyén van, a terasz kitűnő kilátást nyújt a korzózókra. Az ajtón belépve a sütispulton kívül a szemközti falat betöltő, Mozartot zenélés közben ábrázoló festmény kötheti le a szemünket. A bútorok, függönyök, a teljes belső kialakítás, csakúgy, mint a pincérek ezzel harmonizáló ruhája a Monarchia korába juttat vissza minket. Az étlapról érdekességeket is megtudhatunk, mindazonáltal a választás nem lesz könnyű: rengeteg kávékülönlegesség, sütemények és a fagyikelyhek mellett a legfinomabb torták - oroszkrém, Sacher, Esterházy, Sissy, Trüffel, Feketeerdő vagy Dobos - közül választhatunk. A kiszolgálás mindíg udvarias, előzékeny. Mindez együtt: kerek egész, amit a halk, kellemes, instrumentális vagy klasszikus zene koronáz meg. (Egyszer egészen a refrénig Mozartnak tulajdonítottuk a Don't cry for me Argentina instrumentális változatát.) Az ízekkel sincs semmi probléma: a sütemények finomak, a torták csábítóak (A Trüffel-tortával vigyázzunk, könnyen csokoládé-mérgezést okozhat.), a kávékülönlegességek valóban különlegesek.

Összességében: Van stílusosabb kávéház. Van olyan, ahol jobb a zene. Van olyan, ahol jobb a kiszolgálás vagy a felszolgált étel és ital. De kevés olyan van, ami mindezt egyszerre produkálja.

Stílus: *****
Ár: felső közép
Kiszolgálás: ****
Étel: ****

Morbid

Ugyan nem minden morbidság származik lódoktoroktól, szerintem jók:

* 35 fölött már csak újraolvas az ember.

* 35 fölött nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált beteg.

* Minek temetésre járni, azok már úgyse fognak elmenni a tiédre.

* A macska és a súlyos kiszáradásból eredő ketoacidózis: Önök az állatorvosok. Tehát Önök választhatnak, hogy a ketoacidózisban vagy a terápiaként adott infúzióból adódó agyi ödémában múljon ki az állat.

* (Ezt meghagynám az eredeti nyelven) Das Mensch ist auch nur ein Vieh.

La Cucaracha*

A minap érdekes és megrázó élményben volt részem. Hajnali 1 óra 20kor hazaesek, némi borozgatás okozta kettős látással, és a szekrény mellett egy párcentis, fekete, hosszú csápú lényt pillantottam meg. Mozgott. A közelebbi megfigyelés - összecsavart újsággal felszerelkezve - rámutatott, hogy hengeres testalkatú, nem pedig egyhén lapított, csónak alakú. Tehát szerencsére nem csótány. Hanem tücsök. Az agyoncsapást megúszta. Viszont, mivel nem rendelkezett lakcímbejelentővel, az ablakon át kitessékeltem.

* La Cucaracha

Oh lord, wont you buy me a Mercedes Benz ?*

Kedves Olvasók, ültek már állatorvos kocsijában? Még ha egy limuzinról, vagy egy Land Rover Freelanderről lenne is szó, egy állatorvos kocsijában egy hely van: a vezetőülésen. Az összes többi ülés, csomagtartó, kesztyűtartó, a kocsi alja, majrérúdja, sőt, néha még a tetőcsomagtartója is tele van zsúfolva különböző, létfontosságú gyógyszerekkel és elengedhetetlen eszközökkel, a csikókötéltől a ringer-infúzión át a bőrvarróig. A számlák, receptek és egyéb iratok megkapó összevisszaságban a műszerfalon. Ha az állatorvos utast kénytelen szállítani, a gyanútlan áldozat a következő utasítással fogja szemben találni magát:
- A táskát dobd hátra (Már ha egyáltalán meg tudod emelni. Ha igen, akkor gyorsan kapkodd össze, ami kiborult belőle, csatold be, és úgy dobd hátra.), a papírokat a műszerfalra, a doboz fecskendőt, antibiotikumos üvegcsét és a doboz féreghajtót fogd (Ha esetleg több kezet is növesztesz közben, még nőhet a lista.), és óvatosan ülj le, akkor talán nem áll tű a sejhajodba.

* Janis Joplin Mercedes Benz

Varrás 1

Varrni, és közben spórolni...

Már elég sok víz lefolyt a lefolyókon azóta, hogy ez az alábbi eset megesett. Kisebb hasműtétről volna szó, két sebésszel és szerény személyem asszisztenciájával. Ovarektómiát végeztünk (na jó, végeztek) egy kutyán, rutinműtét. Minden remekül ment, legalábbis a varrásig. Miután a hasfalat összevarrta a két doki, és már az izomzat varrásába is belekezdtek, rájöttek, hogy egy érlekötés elengedett, és nem, nem fog magától elállni a vérzés. A gazdi szerencsére nem bírta gyomorral, tehát legalább nem hallotta a következő konzíliumot, ami persze így is pianissimo és fortissimo zajlott:
- Persze, mire felnyitom újra, el is áll.
- C, ez nem fog elállni.
- Tudom, a franc essen belé... - válaszol Dr. C. - Csak nehogy felébredjen közben.
- Na most mi legyen?..
- Fejtsük vissza. De nehogy elvágd! Szépen visszabújtatjuk. Tudod, milyen drága a felszívódó?! Nehogy elvágd!
- De én ezt nem bírom visszadugni...
- Nem vágjuk el, fejtsd vissza...

Körülbelül 5 perc próbálkozás után kiegyeztek, hogy mégis inkább átvágják a varratot. A vérzést elállították, a kutya túlélte, nem ébredt fel. Happy End. (Főcím, taps.)

Barna Papa Kávézója

Ígéretemhez híven egy ajánló:

Nem túl régen nyílt Csornán egy új hely, a Barna Papa Kávézója és Pékáruboltja. Napi menüvel és barátságos árakkal csalogatja a nagyérdeműt, akik belépve egyedi és kellemes dizájnnal találják szembe magukat. A kékfestő terítők, függönyök és párnák (egy vagyon lehetett!) mellett cserépedények, régi fényképek és használati tárgyak fogadják a betérőt. Abszolút egyedi és ötletes a kávébabból kirakott szegély. Szerencsére nem csak a tekintetünk lakik jól, a menü mellett a salátákból is válogathatunk, nem fogunk csalódni. A kávékülönlegességek közűl a Mozart és az Advocat is telitalálat, előbbi cseresznyelikőrrel, utóbbi tojáslikőrrel "feltuningolva". Mindez megkoronázva a szívélyes kiszolgálással.
Egy nagy hiányossága van Barna Papáéknak: nincs terasz.

Stílus: *****
Ár: baráti
Kiszolgálás: ****
Étel: *** és fél

Oltás 1

Előbb - utóbb eljön az első alkalom is...

Ekkor már egy-kétszer (na jó, legyünk őszinték és pontosak, kétszer) oltottam a saját kutyámat, de másét még sose. Felesleges időmben dokikámat segítem ki, és éppen bolondokháza volt: vagy nyolcan a váróban, Dr. C. telefonon ad utasításokat egy pánikoló gazdinak, egy németjuhász kölyök (az izgága fajtából) az asztalon, védőoltásra várva. A gazdi a vonal végén tele van kérdésekkel, a papírmunka (dátum, pecsét, matrica) kész, Dr. C telefonálás közben aláírja, és szól, hogy szívjak fel egy milit, majd, miután a telefonálóból még mindíg ömlik a kérdés, közli, hogy akár be is olthatom. A halálra vált gazdi természetesen érdeklődik, hogy az első oltásom-é. Megnyugtatóan közöm, hogy nem. A kutya együttműködő, fel se veszi a szurit. Búcsúzóul még közlöm a gazdival, hogy az biza a harmadik oltásom volt.

Azóta is visszajárnak, tehát nem sikerült őket elijeszteni. :D

Ilyen minálunk nem volt szokás

Az első étterem - (nem) ajánló:
Egy hete voltunk a győri Patioban, ami a város egyik legelőkelőbbnek mondott étterme-kávéháza. A tetszetős külső, meleg színek csalogatják a gyanútlan járókelőt a sétálóutcáról. Kényelmes, nagy terasz, sajnos kissé sűrűn "lakott". A hosszú várakozási idő a vendégek türelmetlenebbjét el is ijesztik, akik nem is sejtik, mit úsznak meg. A pincérek letegezik a hölgyvendégeket, mintha csak együtt sütögettek volna az oviban, sőt, még a "fizetővendéget nem oktatjuk ki" - alapszabályt sem ismerik. A rendelést felvevő pincér nem ismerte a Mélange és a
Café latte közötti különbséget. Végül a két cappuccinóra és két szelet epertortára még többet vártunk - ha lehetséges -, mint a rendelés felvételére. Úgy tűnt, az étterem és kávéház címmel dicsekvő műintézménynek egyetlen pincére sem beszél "külföldiül". Fiatal munkaerőnél, a "nyugat kapujában" ez több, mint bűn: hiba.


Stílus: ****
Ár: felső kategória
Kiszolgálás: **
Étel: *** és fél

Legközelebb egy jó helyről fogok írni. ;-)

Egyetem 1

Minden tisztes állatorvosnak rengeteg vicces és kínos története van az egyetemről, kezdésként három diáktörténettel indítanék. Az első kettő egy agrársuliban esett meg, a harmadik az állatorvosin. Az első kettő egy vizsga alkalmával hangzott el, a harmadik kémia laborgyak. alatt esett meg. Ez az utolsó németről fordítva olvasható.


Vizsgáztató: Hasban van, nyálat termel, mirigy. Mi lehet az?
Válasz: Máj.

***


Vizsgáztató: Mekkora a ló vakbele?
Hallgató: - ???
Vizsgáztató: - Na, mégis, úgy kb?
Hallgató, bizonytalanul: - Ekkora? (És a hüvelyk- és mutatóujját eltávolítja egymástól arasznyira...)

***

Ekkor már fél év kémioktatáson és egy nehéz kémiavizsgán túl voltunk, sőt, a laborórák egy része is lement már, mikor az egyik srác megkérdezte tőlem:
- Te, mi az az Aq. dest.?
- Szerintem desztilált víz. - mondom, kissé meghökkenve. Elvégre, a kémiát sose szerettem, és nekem latinból is csak egy félév jutott, gyorstalpalón.
- Wow, te biztos jó lehetsz kémiából... - jön a válasz, csodálattal teli tekintettel.