ER

Buktatók katasztrófamentésnél, balesetnél:

Számtalan legenda és valós történet kering hűséges négylábúakról, ahogy súlyosan sebesült / halott gazdijukat őrzik. Megható, nem? Nos, ha neked kell ellátnod egy mozgásképtelen, vagy öntudatlan embert, viszont felette áll egy kifejlett, jó erőben lévő, vicsorgó rottweiler, már nem annyira vicces...

Balesetnél, katasztrófánál, tűznél az állatok kiszámíthatatlanok. Hát még a lovak.., hogy Bud Spencert idézzem, igaz, ő a lóversenyre értette. Egy önmagában is súlyos helyzetet pánikoló lovakkal fokozni, valódi rémálom. A ló pedig, prédaállat lévén, azt figyeli folyamatosan, hogy mitől ijedhet meg. És ha megijedt, akkor elmenekül. Ha el akar menekülni, nincs az az ember, aki megállítsa. Ha netán autópályára szalad ki, ki - ki vérmérséklete szerint választhat a 'Hoppá!' és a 'Qurva életbe!' között.

Az emberi kíváncsiság és növekvő népességre eső állandó össz IQ folyománya az új divat: a katasztrófaturizmus, amely élvezetnek már nem csupán az újságírók hódolnak, hanem Mari néni és Józsi bácsi is, ha a közelükben történik. A jó katasztrófa az, amit minnél közelebbről átélnek, a sérülés vagy anyagi kár minden szele nélkül. És lehetőleg sok legyen a vér és lefedetlen belsőség. Az emberi természetben gyökeredzik az is, hogy a partvonalról mindenki tanácsot akar osztani. A szómenésben szenvedők száját a következőképp lehet legegyszerűbben befogni: ha egy sebet kell lefednünk, az illetőt bízzuk meg azzal, hogy a törülközőt, lepedőt, műtőkendőt (nem kívánt törlendő) nyomja a sebre. Amint kinyitná a száját, ripakodjuk rá, hogy nyomja erősebben. Befogja, az tuti.