Varrás 1

Varrni, és közben spórolni...

Már elég sok víz lefolyt a lefolyókon azóta, hogy ez az alábbi eset megesett. Kisebb hasműtétről volna szó, két sebésszel és szerény személyem asszisztenciájával. Ovarektómiát végeztünk (na jó, végeztek) egy kutyán, rutinműtét. Minden remekül ment, legalábbis a varrásig. Miután a hasfalat összevarrta a két doki, és már az izomzat varrásába is belekezdtek, rájöttek, hogy egy érlekötés elengedett, és nem, nem fog magától elállni a vérzés. A gazdi szerencsére nem bírta gyomorral, tehát legalább nem hallotta a következő konzíliumot, ami persze így is pianissimo és fortissimo zajlott:
- Persze, mire felnyitom újra, el is áll.
- C, ez nem fog elállni.
- Tudom, a franc essen belé... - válaszol Dr. C. - Csak nehogy felébredjen közben.
- Na most mi legyen?..
- Fejtsük vissza. De nehogy elvágd! Szépen visszabújtatjuk. Tudod, milyen drága a felszívódó?! Nehogy elvágd!
- De én ezt nem bírom visszadugni...
- Nem vágjuk el, fejtsd vissza...

Körülbelül 5 perc próbálkozás után kiegyeztek, hogy mégis inkább átvágják a varratot. A vérzést elállították, a kutya túlélte, nem ébredt fel. Happy End. (Főcím, taps.)