Bevallom őszintén, a kávéházak azok, amiket a legjobban szeretek Bécsben. Nem, nem azt, hogy egy beülős vagy kiülős helyen, valaki odahozza a kávét (kapucsínót, mélange-ot, Franciskanert, stb). A hangulatot. Az udvariasságot, az eleganciát, a tradíciót, hogy másfélszáz, kétszáz év támasztja a falakat. Hogy megáll az idő, nem pedig rohan, ahogy az a gyorséttermekben megszokott. Itthon ritka az olyan kávézó, amelyik ezt az illúziót lopja a falai közé vagy a teraszára.
A győri Café Mozart egyike ezen kevés helyeknek. A sétálóutca egyik frekventált helyén van, a terasz kitűnő kilátást nyújt a korzózókra. Az ajtón belépve a sütispulton kívül a szemközti falat betöltő, Mozartot zenélés közben ábrázoló festmény kötheti le a szemünket. A bútorok, függönyök, a teljes belső kialakítás, csakúgy, mint a pincérek ezzel harmonizáló ruhája a Monarchia korába juttat vissza minket. Az étlapról érdekességeket is megtudhatunk, mindazonáltal a választás nem lesz könnyű: rengeteg kávékülönlegesség, sütemények és a fagyikelyhek mellett a legfinomabb torták - oroszkrém, Sacher, Esterházy, Sissy, Trüffel, Feketeerdő vagy Dobos - közül választhatunk. A kiszolgálás mindíg udvarias, előzékeny. Mindez együtt: kerek egész, amit a halk, kellemes, instrumentális vagy klasszikus zene koronáz meg. (Egyszer egészen a refrénig Mozartnak tulajdonítottuk a Don't cry for me Argentina instrumentális változatát.) Az ízekkel sincs semmi probléma: a sütemények finomak, a torták csábítóak (A Trüffel-tortával vigyázzunk, könnyen csokoládé-mérgezést okozhat.), a kávékülönlegességek valóban különlegesek.
Összességében: Van stílusosabb kávéház. Van olyan, ahol jobb a zene. Van olyan, ahol jobb a kiszolgálás vagy a felszolgált étel és ital. De kevés olyan van, ami mindezt egyszerre produkálja.
Stílus: *****
Ár: felső közép
Kiszolgálás: ****
Étel: ****
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése