Előbb - utóbb eljön az első alkalom is...
Ekkor már egy-kétszer (na jó, legyünk őszinték és pontosak, kétszer) oltottam a saját kutyámat, de másét még sose. Felesleges időmben dokikámat segítem ki, és éppen bolondokháza volt: vagy nyolcan a váróban, Dr. C. telefonon ad utasításokat egy pánikoló gazdinak, egy németjuhász kölyök (az izgága fajtából) az asztalon, védőoltásra várva. A gazdi a vonal végén tele van kérdésekkel, a papírmunka (dátum, pecsét, matrica) kész, Dr. C telefonálás közben aláírja, és szól, hogy szívjak fel egy milit, majd, miután a telefonálóból még mindíg ömlik a kérdés, közli, hogy akár be is olthatom. A halálra vált gazdi természetesen érdeklődik, hogy az első oltásom-é. Megnyugtatóan közöm, hogy nem. A kutya együttműködő, fel se veszi a szurit. Búcsúzóul még közlöm a gazdival, hogy az biza a harmadik oltásom volt.
Azóta is visszajárnak, tehát nem sikerült őket elijeszteni. :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése