Örökké panaszkodok, hogy Budapesten alig találni normális (értsd, igazi) kávéházat. Bennem van a hiba, miért nem elégszek meg a papírpoharakkal vagy csócsált szélű egyenbögrékel.De azért akadnak kivételek. Akik ismernek, tudják, hogy szecesszió- (ez valószínűleg bécsi csökevény, mint a balett vagy Strauss) és art deco mániás vagyok, tehát duplán gyönyör volt kipróbálni a Párisi Nagy Áruházban nyílt Alexandra könyvesbolt (ez volt a reklám) kávézóját. Már maga a tudat, hogy könyvek és borok, egy remekül felújított 1900as évek eleji épület és kávé - én mondom, ez már maga a luxus, pláne székes fővárosunkban. Az épület kellően 21. századi lett, megtartva az art deco jegyeket. Különösen igaz ez a kávézónak helyet adó Lotz teremre. Freskók, hatalmas tükrök, banánfák (ha minden igaz), egyforma poharak és evőeszközök, lágy jazz. A pincér nyelvtani tudása kiterjed a magázódásra is (maga a luxus, én mondom), udvarias. A Latte macchiato-nál is megvan mind a három réteg, manapság már erre sincs garancia mindenhol. Mi több, megfizethető áron adják mindezt!
Stílus: *****
Kiszolgálás: ****
Ízek: ****
Árfekvés: baráti
Kiegészítés: Húgom egy ismerősével akarta teszteltetni a helyet, és sorbanállás folyt a következő szabad asztalért! Szombat délután! Noha a környéken van pár más kávézó is. Ahhoz képest, hogy párszor le lettem hurrogva, hogy Bp igenis tiszta, rendezett, az épületek állaga megfelelő, és nekünk nincs szükségünk sznob kávézókra. És lám, igény, a' vóna rá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése