Ígérem, már nincs sok.
Murcia, IMIDA
Ismét a vágóhídon kezdtünk, lassan kezdem megszokni, már amennyire meg lehet (zaj, szag, véres – zsíros húslé és hideg. Ja, és korán van!). Utána a galambokkal szórakoztunk. Már hallgatnak a nevükre, vezényszóra a ketrecből az „asztalra” szállnak, de spermát természetesen nem adtak… Kaja, majd megkaptam a pecsétet a nyomtatványomra. Utána petefészkeket mostunk, vagdostunk, follikulákat szippantottunk ki fecskendővel. Utána a folyadékot leszívtuk, a maradékból pedig üvegtű segítségével kiszemezgettük a petesejteket mikroszkóp alatt. Ez legalább érdekes volt. Aztán a galambtojásokkal szórakoztunk, az utolsónál megtaláltuk a módszert, hogyan kell szétválasztani a fehérjét a sárgájától. Pipettával. Nem röhögni, laborban, gumikesztyűben kémcsőből kémcsőbe, úgy, h egy milligramm fehérje sem maradhat a sárgájával és a sárgája nem eshet szét, nem olyan egyszerű, mint a konyhában a 2 fél tojáshéjjal. Lassan pakolnom kell. Gyorsan eltelt ez a 2 hét.
Murcia, Malom-múzeum
Pici, de érdekes. Sokat fotóztam, meg mellette vmi népviseletes izében is. Ha már babát nem lehet kapni :(
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése