Már megbocsásson, de a nyakamat harapja...

Tegnapelőtt éjjel, valószínűleg a vihar miatt betévedt, vagy besodródott hozzánk egy állatka. A földszinten lévő mellékhelységben érte a reggel. Az ajtófélfa és a sarok közötti 5 cm tűnt számára ideálisnak a napközbeni szunyókáláshoz. Apámnak persze egyből gyanússá vált a fehér csempén a barna paca, 'ez még tegnap nem volt itt'. Orrára biggyesztette a szemüvegét, egy pillanataig megkövülve nézte, majd elordította magát:
- Lányom! Vidd ki innét! Denevéééér!
Ronggyal megfogtam - a denevérektől nem félek, csak a veszettségtől - és kilakoltattam. De előtte természetesen lefotóztam.

Batman